Hogyan javíthatnak a városok a fogyatékossággal élő emberek életminőségén?

Szerző | Jaime Ramos

Fordította: Molnár Attila (Budapest Esély Nonprofit Kft.)
Forrás: https://tomorrow.city/a/how-can-cities-improve-the-quality-of-life-of-disabled-people
Kezdőfotó forrása: https://www.hamburg.com/residents/about/11852862/accessible/

Világszerte egyre nyilvánvalóbb, hogy városainkat befogadó elvek mentén kell tervezni. Azonban nem minden mai várostervezési modell teljesíti ezt a célt, különösen a fogyatékossággal élő emberek esetében.

Állíthatjuk, hogy a fogyatékosság szempontjából történelmi adósságunk van. A múltban csak csupán maroknyi város értette meg, hogy nem elég a hagyományos formák alkalmazása a közszolgáltatások fejlesztésében.

Sokáig tartott megérteni annak előnyeit, hogy az embereket, az egyént tekintsék minden dolog alapmércéjének. Itt az ideje azon is elgondolkodni, hogy milyen embert is tekintsük alapnak.

A FÖLD LAKOSSÁGÁNAK 15%-A

Nem csak bizonyos kisebbségi közösségekkel szembeni pozitív diszkriminációról van szó. A helyzet sokrétű perspektívát kínál, mert az egyes fogyatékosságok az emberi DNS részét képezik, és összeolvadnak nagy közösségünkben.

Az ENSZ becslései szerint 1 milliárd ember, azaz a világ népességének körülbelül 15%-a él valamilyen fogyatékossággal. A jelenség nagymértékben összefügg az életkorral. Az ENSZ adatai azt is mutatják, hogy a 60 éves és annál idősebb emberek körülbelül felének (46%) van valamilyen fogyatékossága.

Ha ezen felül figyelembe vesszük azt a rendíthetetlen demográfiai tendenciát, amelyben élünk, mégpedig hogy a népesség megdöbbentő mértékben öregszik (míg 1960-ban a világ népességének 5%-a volt 65 éves vagy annál idősebb, ez a szám ma 9%), rájövünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak az elmúlt évtizedek mulasztásainak luxusát.

MEGOLDÁSOK A FOGYATÉKOSSÁGOK MINDEN TÍPUSÁRA

Az idősödés az egyik tényező, de nem az egyetlen. A képlet tartalmazza azokat a városokat is, amelyek ismerik a módját, hogy a technológiát a teljes lakosság számára elérhetővé tudják tenni.

A szociáldarwinizmuson alapuló városi gazdasági modell hatékonysága és létjogosultsága a múlté. A „technológiai érettség” korában járunk, amelyet a teljes társadalmi spektrumon alkalmazni kell, hogy felszámoljuk az Aldous Huxley által a Bátor Új Világban kitalált, allegorikus, embereket felemésztő hulladékégetőket.

A cél az, hogy aktívan tegyünk a fogyatékossággal élő emberek technológiai képessé tételének eléréséért, és ehhez nem csak precíz infrastruktúrákra, hanem speciális digitális fejlesztések megvalósítására is szükség van. A cél eléréséhez a lehetséges érzékszervi, kognitív és mozgásszervi hátrányokat egyaránt figyelembe kell venni a várostervezésben.

A cél elérése érdekében a Globális Kezdeményezés a Befogadó Információs és Kommunikációs Technológiákért (Global Initiative for Inclusive Information and Communication Technologies - G3ict) elindította az Intelligens Városok Mindenkinek (Smart Cities for all) kezdeményezést. A cél a digitális befogadás prioritásainak meghatározása és megfogalmazása globális szinten, intézményekkel és multinacionális vállalatokkal együttműködve.

A szervezet riasztó statisztikákat tárt fel a digitális diszkriminációval kapcsolatban. A szakértők körülbelül 60%-a úgy véli, hogy a városok nem veszik figyelembe a fogyatékossággal élő emberek igényeit és szükségleteit az információ-technológiai fejlesztéseknél.

És ami még súlyosabb megállapítás, a digitális univerzum a fizikainál is több különbséget generál. Az Egyesült Államokban a fogyatékos emberek 23%-a soha nem használja az internetet. Ez szignifikáns különbség az általános, 8%-os országos átlaggal szemben. Ezért az ICT (információs és kommunikációs technológia) befogadó megközelítésű növekedésének elősegítése alapvető fejlesztési területté vált.

A kép forrása: https://www.companionstairlifts.co.uk/news/the-top-wheelchair-and-scooter-friendly-towns-across-the-uk

KEREKESSZÉKBARÁT VÁROSOK

A fizikai és digitális akadályok leküzdése személyre szabott megközelítést igényel a fogyatékossággal élő emberek esetében. Konkrét megoldásokat ma csupán néhány specifikus helyen találhatunk az igényeik szerint különböző csoportokba sorolható érintettek számára.

Ez általában olyan alkalmazások fejlesztését jelenti, amelyek célja a kerekesszékes emberek számára rendelkezésre álló infrastruktúra és az emberek összekapcsolása lehetőségének megteremtése. Az AXS Map vagy a Wheelmap arra a célra készült, hogy a kerekesszékkel való megközelítést és használatot megkönnyítő és a nem használható pontokat azonosítsák.

Fontos, hogy az ilyen típusú, közösségi szellemből fakadó kezdeményezéseket, amelyek rendkívül hatékonyak lehetnek a diszkrimináció felszámolása szempontjából, a várostervezéssel megbízott szakemberek is használják.

A VAKOK SZÁMÁRA LÁTHATÓVÁ TETT VÁROSOK

Hasonló megoldások jelentek meg más területeken is, például a vakok és gyengén látók számára indított kezdeményezésekben. A technológia fejlődése biztosítja pl. a Living Map létjogosultságát az Egyesült Királyságban.

A vállalat speciális fejlesztéseket tervez a látássérült emberek számára a helymeghatározás, az akadálymentes útvonalak és a földrajzi elhelyezkedés digitalizálására. A vállalat bemutatja, hogy az akadálymentesség beépíthető a városok építészeti tereibe; a tájékozódás és navigáció azonban még mindig kihívást jelent ezekkel a beépítésekkel kapcsolatban.

A fentebb felsorolt problémák leküzdésére olyan megoldásokat terveztek, mint például az elektronikus jelölők hálózatának kihelyezése a városokba. Ezek olyan pontok, amelyek okostelefonokon vagy digitális eszközökön, például virtuális hangsegédeken keresztül küldenek jeleket, így a látássérültek személyre szabott akusztikus információkat kaphatnak, vagy rezgés útján értesítik őket a város különböző fizikai eseményeiről. Ez teszi lehetővé számukra például, hogy megtudják, mikor érkezik busz a megállóhoz.

Hasonló újítás valósult meg pár évvel ezelőtt Melbourne-ben a Melba nevű alkalmazással. Az alkalmazás szinkronizálja a város nyitott adatait a virtuális asszisztensekkel, például az Apple Siri-jével vagy az Amazon Alexa-val. A Melbát annak idején a ClearPath egészítette ki mobilitási fókusszal; és egy vendéglátásra koncentráló szolgáltatással, amelynek középpontjában egy étterem értékelési rendszer áll a vendéglátóhelyek által kínált mozgásszervi, érzékszervi és értelmi fogyatékossággal élők számára nyújtott befogadó szolgáltatások alapján.


A kép forrása: https://snappygoat.com/

HOGYAN KÖNNYÍTHETIK MEG A VÁROSOK AZ AUTIZMUSSAL ÉLŐ EMBEREK ÉLETÉT

 A kaliforniai SweetWater Spectrum modell egyetemes példa az építészeti és városfejlesztési alkalmazkodásra. A projekt környezetét a lakosok fizikai és szellemi igényeinek és szükségleteinek figyelembevételével tervezték meg és alakították ki.

Ebben az esetben az autizmussal élő emberek szükségleteihez és fejlődéséhez megfelelő körülményeket szem előtt tartva hozták létre az ideális közösségi környezetet. Tekintettel az autista spektrumból származó specifikus érzékenységre, a cél a nyugalom érzetének elősegítése volt a szomszédság minden pontján.

Cél, hogy a hasonló fejlesztések ne legyenek elszigetelt jó gyakorlatok. A statisztikák emlékeztetnek arra, hogy 88 amerikai gyermek közül egynél diagnosztizálják ezt a fogyatékosságot, és az arány növekvő tendenciát mutat.

Az autizmussal élő emberek számának ez a növekedése arra késztet bennünket, hogy egyes fogyatékossági típusok eredetére is reflektáljunk. Tudósok már kimutatták az empirikus kapcsolatot a városok szennyezettsége és az autizmus kialakulása és elterjedtsége között.

Az ehhez hasonló helyzetek bizonyítják, hogy a városfejlesztésben a fenntarthatóságnak, a társadalmi befogadásnak és a technológia urbanisztikai célú használatának komplex megközelítését kell alkalmazni. A komplex megközelítés kidolgozásához az „akadály” fogalmának újradefiniálása is szükséges, figyelembe véve az összes lehetséges, új változót is, mind a fizikai, mind a digitális környezet kialakítása téren. Mindezek miatt a jövőben minden eddiginél humanistább és befogadóbb megközelítés alkalmazása szükséges a várostervezési normák szempontjából.