A XVI. századi természetjogászok is olvasták Szent Tamást. A kor gondolkodói, Jean Bodin (1530-1596) és John Locke (1632-1704) szerint nemcsak bizonyos csoportokat illetnek meg bizonyos jogok, hanem minden egyes embert. Szerintük az emberek veleszületett és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkeznek, mint az élet-, szabadság-, és tulajdonjog, amikkel az ember már az állam létrejötte előtt is rendelkezett, és melyeket éppen ezért az államnak nincsen joga elvenni, ellenben kötelessége azt védelmezni. Itt jelenik meg a gondolat, hogy az egyén jogainak védelme szükségképpen együtt jár az állam hatalmának korlátozásával. Jean-Jacques Rousseau (1712-1778) szerint az állam egy szerződéssel jött létre, melyben az emberek megőrizték ezen, természetükből eredő jogaikat.

A felvilágosodásból táplálkozik az a gondolat is, hogy az emberi szellem története összekapcsolódik az emberi jogok fejlődésével, vagyis, ahogy az ember ismeretei gyarapodnak, úgy válnak egyre fontosabbá a minden embernek kijáró alapvető jogok.. Az eszme egyik képviselője Nicolas de Condorcet (1743 – 1794), matematikus és filozófus, aki írásaiban hitet tett az ingyenes és mindenki számára elérhető oktatás, a férfiak és nők közötti, valamint a fajok közti egyenlőség mellett is. Ez rendkívül újnak számított, a dolgok pedig sokáig csak lassan változtak.

Aztán Franciaország nagyot tett az emberi jogok elismertetésért. A királyságban a 18. század végéig születési előjogok, rendi és területi kiváltságok szőtték át az egész társadalmat. A nagy francia forradalom idején azonban a felvilágosult gondolkodók megfogalmazták, hogy minden ember egyenlő és mindennek alapja a jogegyenlőség. A Liberté, Égalité, Fraternité, azaz a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség hármas jelszava máig ott díszeleg számos közintézményen és jelentése sem halványulhat el.

Delacroix: A szabadság vezeti a népet, 1830.

A francia forradalom egyik alapvető dokumentuma, a Nemzetgyűlés által 1789 -ben elfogadott Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata csak nevében tesz különbséget ember és polgár között, a természetjog alapján valójában megkülönböztetés nélkül biztosított jogokról beszél. Így kezdődik: „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.” Azaz nincs olyan akinek kevesebb, avagy több jog járna…Az 1791-es francia alkotmány azonban már szakít ezzel és megkülönböztet teljes jogú és nem teljes jogú állampolgárokat. Nemcsak Franciaország a ludas, a többi modern állam alkotmánya is követi ez a gyakorlatot, ugyanakkor az Emberi Jogok Nyilatkozatát is elfogadják, ezért valójában kettős mércét alkalmaznak.

A francia nyilatkozatára nagyban hatott az Amerikai Államok Függetlenségi Nyilatkozata, amelyet a Kongresszus 1776. július 4-én fogadott el. Második mondata így hangzik: “Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”

A későbbiekben az Egyesült Államok Alkotmánya törvénybe foglalta a legtöbb jogot, de itt is megállapítható, hogy ekkoriban ezek a jogok korántsem terjedtek ki minden emberre. Csak az 1870-es kiegészítés terjesztette ki a választójogot a feketékre, és csak 1920-ban kaptak választójogot a nők.
Ha a francia Nyilatkozatot erősen befolyásolta az amerikai, ez utóbbiról is elmondható, hogy magán viseli az Angol Jogok Törvénye (1689 Bill of Rights) hatását. Ez a törvény felsorolja azokat a jogokat, amelyekkel a monarchia területén tartózkodó alattvalók voltak felruházva, mint a kérvény írás joga az uralkodóhoz és a fegyverviselési jog önvédelmi céllal. Ugyanakkor előírja a királynak, hogy fontos ügyekben törekedjen a nép beleegyezésére, akit a Parlament képvisel. A Jogok Törvénye az Egyesült Királyságban ma is érvényben van.

3. kép Delacroix http://hu.wikipedia.org/wiki/Eug%C3%A8ne_Delacroix